03. "Köszi bátyus!"

Hi, babes! <3

Köszönöm a rekordmennyiségű kommentet, viszont van egy rossz hírem. :( Mától nem nem leszek egy darabig, mert nyaralni megyünk, szóval legközelebb 30.-a körül leszek, akkor pedig megpróbálom bepótolni az elmaradt részeket. (: Tényleg sajnálom :(

SYL, x

- Köszönöm, hogy eljöttetek! - állt fel a fickó. - Először is, üdv mindenkinek, másodszor... akik most itt vannak, köszönöm, hogy eljöttek.

Egy hosszúúú beszédet tartott Tomi (mint később kiderült) a sorozatról, ami lesz az A Szent Johanna Gimi-ből, és a menetét is. Tehát: egy rész negyven percnyi lesz körülbelül, és egy hetet foglal magában, valamint bizonyos jelenetek át lesznek írva, de olyan kevés mértékben, hogy az nem lesz zavaró - remélhetőleg - senki számára. Laura, avagy írónőnk is beszállt a munkálatokban, de ő nem fog megjelenni egy forgatás alkalmával sem, nem szeretné megzavarni a munkálatokat, ami a sorozat alatt folyik. Szerintem egyébként pont ösztönözne minket, de mindegy.

A beszéd végén kiderült, hogy az eredeti Rentai Reni nincs itt, szóval felhívták a megadott telefonszámot. Én valahol reménykedtem benne, hogy nem tud eljönni, mert akkor én lennék véglegesen a főszereplő. Mert ugye a beugró annyit takart, hogyha valami közbejönne az első epizód leadása előtt, akkor a beugró, avagy én, átveszem a helyét, és onnastól kezdve én vagyok a főszereplő.
- Ó, értem. Persze, rendben... - mondogatta a rendező/producer/mittudoménmi.
Csak mondd, hogy beteg lett - ismételgettem magamban, amíg vége nem szakadt a hívásnak.
- Úgy néz ki, hogy a főszereplőnknek eltört a lába balettozás közben - kezdett bele a rendező/producer/mittudoménmi. - Úgyhogy a helyét a beugró veszi át.
- Igen, igen, igen! - szorítottam össze a kezem, majd a fogaim is, miközben halkan ismételgettem ezt a szót. Még a végén azt hiszik, szabotázs történt, és kizárnak, vagy valami.
- Szóval a helyét Paksi Hanga veszi át - fejezte be, én pedig büszke, és kevésbé gyanús viselkedéssel fogadtam a hírt. Paksi átvette a helyét. Haha.

A meeting végén kint várt rám Márk, ott, ahol reggel letett, úgyhogy amint vége volt, már pattantam is be a kocsiba, és odaadta nekem Márk a könyveimet. Merthogy anya úgy tudja, azokért voltunk, nem pedig színészi megbeszélésen.
- És hogy tálalod anyának a dolgot? Tudod, hogy ezért nagyon ki fog akadni - mondta Márki, én pedig a pánik mellékhatásaként megfogtam a fejem. Jaj nekem!
- Öhm, nem tudom - nyögtem ki. - Talán titokban kéne tartanunk.
- Tartanod - javított ki. - Én erről nem is tudtam - tette fel a kezét, de egyből rászóltam, mert ez vezetés közben nem poén.
- Köszi bátyus - nevettem látva a fintort az arcán.
Otthon lejelentkeztünk anyánál a könyvekkel, és bementünk a saját szobáinkba, hogy megcsináljuk a könyves dolgokat.
A forgatás két nap kezdődik, amikor is az augusztusi napokat vesszük fel, így, a nyár utolsó napjaiban. A szeptemberi jeleneteket pedig fokozatosan vesszük fel. Lehetséges, hogy néha lógni is fogok, ami azt illeti, hiszen időbe telik a forgatás.

*

- Anya, mennem kell, nemsoká jövök. Legfeljebb ötkor - köszöntem el, és nagy puszit adtam az arcára.
- Rendben, siess haza - mosolyodott el, én pedig elindultam gyalog a forgatás helyszínére.

Húsz perc alatt megérkeztem, és belépve ugye kérdezték a nevem, majd miután rájött a biztonsági, hogy szereplő vagyok, beengedett.
Az egész helyen nagy nyüzsi volt, mindenki járkált ide-oda, a szereplők a sminkszoba, és az öltöző között futkároztak, fejüket vesztve.
Engem először az öltözőbe invitáltak, ahol rám adtak valamilyen ruhát, majd átküldtek a sminkeshez, ahol értelemszerűen kisminkeltek.