00. A válogató

A nap kellemesen melegen tartotta az időt, a gyerekek sikongatása elhallatszott a játszótértől, ahogy nevetgélnek egy-egy játékon. Mosolyogva pillantottam rájuk, és azt vizslattam pár másodpercig, hogy egy körülbelül négy éves kislány a léggömbjével futkározik.

Előhúztam a táskámból a telefonom, ami egy csörgéssel adta tudatomra, hogy valaki megajándékozott egy SMS-sel.

Siess haza, jönnek Szonjáék!

Great!

(Egyébként borzasztóan idegesítő szokásommá vált, hogy egy-egy mondatomba bele-belecsempészek egy angol szót. Olykor átváltok angolra, így az, akivel beszélek, nem mindig érti, mire akarok kilyukadni.)

Gyorsabbra fogtam a lépteimet, hogy hamarabb érjek haza, mint terveztem.

Az emberek csak úgy sürögtek-forogtak, és, hogy egy csöppet is lejjebb vegyek ebből a káoszból, magamban elkezdtem dúdolni a kedvenc Blink 182 dalomat, az I Miss You-t.

Hamarosan megérkeztem a kedvenc helyemhez, ahonnan már - amerikaiasan mondva - három saroknyira volt az utcánk. A villanykarón megláttam egy érdekes, a már jól ismert logóval ellátott plakátot.

Válogatást tartunk az A Szent Johanna Gimi című könyvsorozat megfilmesítéséhez. ha az alábbi feltételeknek megfelelsz, jelentkezz bátran!

- Nem múltam el 16 éves

- Egyeznek a tulajdonságaim azon szereplővel, akinek szerepére jelentkezek

- Ha statisztának jelentkezek, nem múltam még el 18

Felkaptam egy szórólapot, aminek a hátulján a további információk is szerepeltek. Tudom, mert később elolvastam.

Ez történt volna azóta, hogy kihagytam a legújabb Ustream-t? Mert nagyon úgy néz ki!

Lépteimet sietősebbre vettem, ezzel elérve, hogy hamarabb érjek haza. Újra.

Beérve a házba, másra sem tudtam gondolni, mint hogy minél hamarabb fel kell menjek az internetre, hogy többet megtudjak a válogatásról.

*

Egy hét telt el a szórólap megtalálása óta. Azóta beadtam egy jelentkezési lapot, és most behívtak másik 49 lánnyal együtt, hogy megnézzék, ki a legmegfelelőbb a főszereplő, avagy Rentai Renáta szerepére.

Természetesen az ő reszortjára jelentkeztem, úgy, mint ahogy megtudtam, másik több, mint 3000 fő. Azt hiszem, talán az ő szerepére vágytak a legtöbben.

A helyszínre megérkezve másra sem vágytam, csakhogy minél hamarabb túl legyek rajta, hogy a stressz érzése alább múljon bennem.

És erről nem is tud anya.

Talán ez a legszomorúbb az egészben.

De mi van, ha nem kapom meg a szerepet? Akkor feleslegesen izgattam volna fel emiatt.

Így történt az, hogy az én 19 éves bátyám engedélyezte a jelentkezést, hiszen kell a szülői, vagy épp nagykorú személy engedélye a dologra.

- Paksi Hanga következik!

Hát, akkor csapjunk bele!