02. A hívás

- Öhm, értem, köszönöm - nyögtem ki.
A beugró egyébként tömören annyit jelent, hogy ha forgatás előtt valami történik ez eredetileg kiválasztott alannyal, akkor én leszek a színész, aki eljátszhatja a szerepet. Az azért még mindig nem kaszkadőr.

- Holnap délután lesz egy megbeszélés, és mint szereplő, részt kellene vennie - mondta a hang a vonal túloldalán.

- Persze, ez természetes - bólintottam, és a hajamba túrtam.

- Rendben, akkor holnap délután kettőkor jelenjen meg a válogató helyszínén!

- Értem, köszönöm a hívást!

Fújtatva tettem le a telefont, majd indultam el a lépcső irányába.

- Csak nem Dani hívott? - kérdezte anya, amint leértem a földszintre.

- Nem, nincs itthon - feleltem kuncogva.

Danival már fél éve együtt vagyunk, még az osztály kiránduláson jöttünk össze. Most pedig nemsoká, illetve három hét múlva leszünk fél évesek. Mármint nem mi, hanem a kapcsolatunk. Pontosan 17.-én.

- Akkor ki volt az? - tette le az újságot.

- Senki érdekes - legyintettem, és odaléptem a fagyasztóhoz, és kivettem egy fagyit.

- Nem késő már fagyizni? - kérdezte anya.

- Nem, nem hiszem - vontam vállat, és felbaktattam a szobámba.

- Na, összejött? - tört be a szobámba Márk, és elnevettem magam. Természetesen nem a jobbik értelemben, hanem azzal a tipikus "ja,-olyan-Hanga stílusban-összejött".

- Fogjuk rá - tettem keresztbe a lábam az ágyamon, és fél kézzel megigazítottam a fejemen a sapimat. Belenyaltam a jégkrémembe, amit egy fél perccel később Márk evett. - Hé!

- Mi van?

- Elvetted a jégkrémem!

- És?

Köszönjük Márk!

- Na, hogy is ment akkor a szereposztós izé-bizé?

- Sehogy. Illetve... - sóhajtottam. - Megkaptam a szerepet, de...

- Na, az szuper! - vágott közbe.

- De mint beugró - néztem fel rá szomorúan, ő pedig nagytesó módjára odajött hozzám, és megölelt. Nem mellesleg jégrémes lett az arcom.

- Sajnálom, húgi.

- Nem kell, Márki - sóhajtottam újra, mire megrándult az arca.

- Márki?

- Aha, Márki.

- Mi volt ebben a cuccban? - nézett a fagyira, és elfintorodva visszaadta.

- Kösz, ideadod, miután összenyálaztad! - néztem rá hitetlenül, ő pedig meglökte a vállam. Odahúzott magához, és szorosan ölelt.

- Egyébként - nézett le rám - még eltörhet a lába a csajnak - mondta, mire elnevettem magam.

*

- Hé, köszi, hogy elhoztál - mosolyogtam Márkra, aki adott a homlokomra egy puszit.

- Sok sikert, Bogár - nevetett fel.

- Ezt már megbeszéltük - szóltam rá nevetve, mire megforgatta a szemét.

Tavaly nyár óta hív így, amikor is közöltem vele, hogy nem szeretem, amikor Prücsök-nek hív, így áttért a Bogár-ra. A kettő közt szerintem egyébként semmi hasonlóság sincs, tehát nem értem, miért pont "bogár" lettem.

Besiettem a megbeszélt helyre, ahol egy csomóan ott voltak már, de még közel sem mindenki.